Vége

Mostanra, hogy eleget tettem
Úgyérzem végre végeztem
Mégis néha mikor még
Arra gondolok mi volt rég
Eszembe jutnak az elmúlt dolgok
A fejtörők és az igaz gondok
Melyek arra késztetnek megint
Csináljak valamit ami segít.

1,2,3,4...

Egy, kettő, három, négy
Ki tudja hol van a vég?
Senki sem hisz ez a lényeg
Nem tudom még minek élek?
Kérdésem van nem is egy
De választ most honnan szedj?
Nem tudhatja ezt senki sem
Csak ki tudja egy az...

Két kis rövid gondolati merengés eredményét mutatnám be ebben a postomban. Ez a két rövidke szösszenet a suliban órák alatt íródott. Közös bennük hogy egy kicsit depisebb időszakomhoz köthetőek. Ezért kérlek nézd el nekem hogy szerkesztésileg nem a legjobbak de remélem azért a mondanivalójuk eljutott. A füzetemben ahol verseim a papírcetlikről összeírtam ezek fölé a versecskék fölé gyűjtőcímnek a Zuhanás szót írtam. Ez talán tükrözi hangulatilag az akkori lelki világom... Ehhez a címszóhoz még egy vers tartozik de ennek külön postot szánok mert nem szeretném annyira összetömöríteni a verseket és ahhoz a vershez amúgy is sok hozzáfűzni valóm lesz.