Arról szólna ez a postom, hogy hogyan is fog kinézni a blogom. Mindenekelött a verseim fognak megjelenni írott és hananyag formájában. Hogy miért döntöttem úgy, hogy verseim fel is mondom? Hát azért mert lesz jópár vers amelyet ahhoz, hogy megértsen valaki, jobb ha úgy hallja ahogy én elképzeltem. Persze nem ígérem hogy mindet felmondom de a számomra kedvesebbeket biztos. Itt jön képbe a hangom mely sajna most betegségem miatt eléggé orrhangú...pls ha egy mód van rá, ne legyen fikázva. Nem muszáj meghallgatni... A másik fontos dolog, hogy ezek a saját verseim ilyenformán az én szellemi tulajdonomat képezik, melyeket a beleegyezésem nélkül nem használhattok fel. Ezek a versek alkotják a blogom fő témáját, de azért érdemes lesz olvasgatni mert a verseim nem a semmiből születnek, hanem a bennem rejlő érzésekből. Ezekből az érzésekből is megpróbálok minnél többet megosztani veletek...
A történet időrendi sorrendben fog kibontakozni és jó pár állomása lesz, az első állomásra invitálnálak meg titeket. Ez egy mindenki számára fontos emlék: az első csók esete. Hát igen ez már egy nagyon régi emlékem de talán minden emlékem közül erre emlékszem a leg élesebben. Egy számomra fontos lánnyal esett meg és hosszú szorongás és gondtenger előzte meg. Ebben a tengerben született meg első versem...melyet a következő postomban megtekinthettek.
